Maximo Lieder

Christof Spörk már sok dalt írt. És tudna mesélni arról, milyen a látens elégedetlenség legszebb országában, bocsánat, a látens szépség legelégedetlenebb országában élni.

Más talán szirupos hazafias vagy szerelmes dalokat énekel. Spörk eddig inkább zajvédő falakról, ipari parkokról vagy hóágyúkról dalolt. Mindig abban a reményben, hogy éneke miatt talán felhagynak az ország elcsúfításával.

Spörk dalai mindig szeretik az életet, még akkor is, ha az élet gyakran szeretetlen. A „Maximo Lieder” című művével a politológus végzettségű és kikiáltott jazzénekes Spörk visszatér gyökereihez. Már 2001-ben alapított egy osztrák-kubai projektet „Maximo Lieder” néven, ami egy zenei-szatirikus utalás az erős emberek rocksztárjára, a – Karl Marx nyugosztalja! – már rég elhunyt „Máximo Líderre”, Fidel Castróra.

Akkoriban még az ORF is meg volt győződve arról, hogy az erős vezetők és diktátorok korszaka lejárt. Ezért kellett Karl Moiknak távoznia. A paradicsom közelinek tűnt. De tévedtek. Borzongva és ámulva éljük át éppen az ugyanolyan „erős”, mint amilyen intellektuálisan szerény férfiak reneszánszát, akikre valójában jobb nem rábízni egy kutyát sem. Bár a legtöbben amúgy is jobban szeretik a kutyájukat, mint az országukat. Nemcsak a kutyatartók érzik úgy, hogy rossz évszázadba csöppentek. Az a híres madár is, amelyet minden választójoggal rendelkező magáénak mondhat, sokak agyában éppen haldoklik. Valószínűleg a takarmányellátás nem megfelelő. Túl sok mindenből. Túl kevés ehető. Lehet, hogy az okostelefonok kézreállóbbak, mint az újságok. De a madarak a Homo Sapiensszel ellentétben nem szívesen esznek forró levegőt vagy alternatív tényeket. Legalább egy szem (igazság) gabonának mindig lennie kellene. Mármint a madaraknál.

De kérlek, ne aggódjon: a „Maximo Lieder” Spörk nem ad elhamarkodott válaszokat. De talán feltesz néhány helyes kérdést. A világtörténelem a kérődzők fajához tartozik? Ha igen, mi, történelemíró emberek inkább kecskék vagyunk, vagy juhok, ahogy egy vezető világvallás állítja? Vagy: miért ügyelünk az óvónőknél arra, hogy jó emberek legyenek, és miért vetjük ugyanezt a politikusok szemére? Miért csodálják a férfi testben lévő seggfejeket határozottságuk miatt? Igen, miért hagyjuk, hogy nap mint nap hülyét csináljanak belőlünk bizonyítottan ostoba emberek? Lehet, hogy éppen egy kollektív MI-értékesítési körúton vagyunk? És miért tesz egy hiányzó „i” a művészetek legszebbjéből, a ZENÉBŐL (MUSIK), egy lelkileg elhanyagolt, szegény multimilliárdost, aki azt hiszi magáról, hogy meg kell mentenie a világot?

Jegylink: https://shop.eventjet.at/de/forumschwechat