Városi önkormányzat Bruck an der Leitha
Címer	Ausztria térképe
Alapadatok
Ország:	Ausztria
Tartomány:	Alsó-Ausztria
Politikai kerület:	Bruck an der Leitha
Gépjármű-kód:	BL
Terület:	23,69 km²
Koordináták:	♁48° 2′ É, 16° 47′ KKoordináták: 48° 1′ 32″ É, 16° 46′ 44″ K | |
Magasság:	156 m tengerszint felett
Népesség:	8.687 (2025. jan. 1.)
Népsűrűség:	367 lakos/km²
Irányítószám:	2460
Körzetszám:	0 21 62
Önkormányzati kód:	3 07 04
Önkormányzati hivatal címe:	Hauptplatz 16 2460 Bruck an der Leitha
Weboldal:	www.bruckleitha.at
Politika
Polgármester:	Gerhard Weil (SPÖ)
Képviselő-testület: (választási év: 2025) (33 tag)	16 7 5 3 2 16 7 5 3 2 Összesen 33 mandátum SPÖ: 16 ÖVP: 7 LBW: 5 FPÖ: 3 ZÖLDEK: 2
Bruck an der Leitha elhelyezkedése a Bruck an der Leitha-i járásban
Városháza a főtéren
Forrás: Gemeindedaten a Statistik Austria oldalán

Bruck an der Leitha (magyarul Lajtabruck, szlovákul és csehül Most nad Litavou) egy osztrák város 8687 lakossal (2025. január 1-jei állapot szerint) a Lajta folyó mentén, a Bruck an der Leitha-i járásban, Alsó-Ausztriában. Bruck an der Leitha egyben az azonos nevű járás járási székhelye is.

Bruck an der Leitha a Lajta folyó mentén, a Lajta-hegység szélén, mindössze néhány kilométerre északra a Fertő-tótól, a Burgenlanddal határos tartományi határon és Bécs közelében fekszik.

A település területe 23,69 négyzetkilométer. Ennek 68 százaléka mezőgazdasági terület, 8 százaléka kert, 4 százaléka pedig erdős terület.^[1]

A község területe két települést foglal magában (lakosság 2025. január 1-jei állapot szerint^[2]):

• Bruck an der Leitha (7537)
• Wilfleinsdorf (1150)

és három kataszteri községet (terület 2023. december 31-ei állapot szerint^[3]):

• Bruck an der Leitha (1489,06 ha)
• Prugg Schloß (72,04 ha)
• Wilfleinsdorf (807,9 ha)

1971-ben Wilfleinsdorfot a községhez csatolták.^[4]

Trautmannsdorf an der Leitha	Göttlesbrunn-Arbesthal Höflein	Rohrau
Trautmannsdorf an der Leitha
Sommerein ∗	Bruckneudorf (Nezsideri járás, Burgenland)	Parndorf (Nezsideri járás, Burgenland)

Sommerein kb. 100 méteren határos

800 körül Nagy Károly képes volt az avarok nagy részét a mai keleti Alsó-Ausztriából messzemenően kiűzni. Ennek eredményeként a területet frank és bajor telepesek népesítették be. Ebben az időben alakultak ki az első települések a mai "óváros" területén. 976-ban Luitpold (Lipót) a Babenberg családból adományként kapta ezt a határgrófságot. A Lajta ekkor már a határt képezte az akkori Ostarrîchi (Ausztria) és Magyarország között. Egy északon fekvő vár oltalma alatt – amely a mai Prugg-kastély területén állt – a települési terület gyorsan növekedett. 1074-ben Bruck an der Leitha mint Aschirichesprucca helység írásos említése történt meg először. 1239-ben (?) kapta a város a Dicsőséges IV. Lipót († 1230) alatt a városi jogokat. 1276-tól kezdve I. Rudolf király garantált a városnak egy állandó részt a vámbevételekből.^[5]

A Habsburg Osztrák Hercegséghez tartozó Bruckot a magyar Mátyás király és III. Frigyes közötti háborúk keretében 1484-ben Dávidházy István († 1484) magyar hadvezér elfoglalta. Az 1490-es Magyarország elleni hadjárat során I. Miksa vissza tudta foglalni a várost, miután a brucki polgárok elfogták a magyar parancsnokot.

A város 1529-ben túlélte az Oszmán Birodalom hadjáratát I. Szulejmán szultán alatt, bár súlyos veszteségeket szenvedett. A későbbi hadjáratok során is (amelyeket ma török ostromnak neveznek) Bruck határvárosként sokat szenvedett.

1546-ban Harrach Leonhard gróf szerezte meg Bruck an der Leitha uradalmát. Ettől az időponttól kezdve a város a 19. századig ezen nemesi család alatt élt. A második nagy török ostrom, 1683 után a város lakói 1694-ben a főtéren, az oszmánok elleni győzelem hálájaként és a pestis elleni emlékműként felépítették a Szentháromság-oszlopot (más néven pestisoszlopot), amely ma is áll.

Ugyanebben az évben kezdték el a barokk templom építését (az építés 1702-ig tartott; egy későbbi bővítés csak 1738-ban fejeződött be). A mai templomtorony korábban egy egyszerű várostorony volt, amelyet arra használtak, hogy figyelmeztessenek a közeledő ellenségekre, a városban keletkező tüzekre vagy más veszélyekre. A város északi részén lévő várat Harrach Aloys Thomas gróf alakíttatta át 1707 és 1711 között Johann Lukas von Hildebrandt építésszel a ma is használatban lévő barokk Prugg-kastéllyá.

A bruck an der leitha-i kőfaragó- és kőművescéh negyedládája^[6] (mint ahogy Kaisersteinbruché, Kismartoné és Pottendorfé is) a bécsújhelyi főládához volt beosztva. Ezt a céhkönyv a pénztári bevételekkel és kiadásokkal, valamint a fennállás idejével is nyomatékosan bizonyítja. Egy példa:^[7]

Bevétel, 1671. június 4-én egy tisztelt céhhez Khayser Steinbruch, Pruckh an der Leytha és Eysenstatt benyújtott számláiból befolyt. 15 forint 3 krajcár.

Kiadás, 1678. május 22-én költségekre, amelyeket Prugg an der Leytta és Kayl. Stainbruch negyedládáinak vizitációja során költöttek el. 8 forint 17 krajcár.

A brucki céhkönyvben információkat kaphatunk a kaisersteinbruchi és sommereini mesterekről is, különösen a Kru(c)kenfellner családról.^[8] A sommereini mesterek 1781-ig a kaisersteinbruchi kőfaragók és kőművesek céhéhez voltak rendelve. 1781. október 7-étől kezdve ezeket a mestereket legfelsőbb parancsra a brucki céhládához csatolták.

1863-ban a cs. és kir. Hadügyminisztériumban elhatározták, hogy Pachfurth és Rohrau közötti réteken májustól októberig terjedő időszakban egy sátortábort létesítenek hat dandár számára.^[9] Az ott elszállásolt katonáknak ezekben a hónapokban gyakran volt alkalmuk meglátogatni a közeli Bruck városát. A bruckiakat mélyen lenyűgözte a látogatók nagy száma, különösen az üzletemberek és vendéglősök ismerték fel gyorsan, hogy ez alkalom nyílik új ügyfelek megszerzésére és sok pénz keresésére. A bruckiak észrevették, hogy itt, Ausztria keleti részén egy nagyobb gyakorlótábort kívánnak létesíteni, hogy a különböző csapatrészeknek, a tiszteknek és katonáknak lövész- és harcászati kiképzést nyújthassanak.

A bruckiak pályáztak a tervezett csapattábor létesítésére, és már 1865-ben lezárultak az előzetes tárgyalások. A hadsereg vezetése azonban követelte, hogy csak egyetlen tárgyalópartnerrel, mégpedig Bruck városközséggel tárgyaljanak. Az egész táborterületet egy csapásra kellett átadni. A városnak 288 különálló tulajdonossal kellett tárgyalnia, a Sappberg ugyanis szőlőművelési terület volt, és a szőlősgazdák féltek, hogy elveszítik megélhetésüket. De a megvásárolandó földek árai az akkori viszonyokhoz képest nagyon magasak voltak, így a gazdák hamar hajlandóak voltak eladni azokat. Az üzletemberek természetesen teljes mértékben támogatták ezt a projektet, és a Harrach és Batthyány grófok is, akik közvetlenül tárgyaltak a hadsereggel, késznek mutatkoztak az eladásra.

1866. április 20-án érkezett meg a császári jóváhagyás, és ez a nap tekinthető a Brucki tábor létesítésének tényleges dátumának. Minden pont tisztázása után 1867. január 8-án írták alá az adásvételi szerződést.

1867-ben létesült a Brucki tábor, amelyet az első világháborúig többek között a bosznia-hercegovinai vadászzászlóalj használt helyőrségként. Teljes egészében a Lajta jobb partján, magyar földön feküdt, tehát Bruck-magyar oldal; a később létrejött Bruck-Neudorf, későbbi nevén Királyhida, még nem létezett.

A brucki tábor részéről több gyakorlótér iránt támasztott igények a Heiligenkreuzi apátság mint földbirtokos, valamint a katonai igazgatás közötti tárgyalásokhoz vezettek Kaisersteinbruch és résztelepülése, Königshof kapcsán.^[10] 1912. október 31-én zárultak le a Gregor Pöck apát által vezetett eladási tárgyalások, és a kőbányák területe átadásra került a cs. és kir. hadügyminisztérium számára. Az apátság ezért 3 500 000 koronát és stájerországi erdőterületeket kapott.

Ezen a területen az első világháborúban egy hadifogolytábort létesítettek kb. 3000 katona számára, ezt követően a Ständestaat (rendi állam) idején egy internálótábort, a második világháborúban pedig a Stalag XVII A-t, amely kb. 73 000 katonával a birodalmi terület egyik legnagyobb tábora volt. Kaisersteinbruch politikai község többé nem létezett.^[11]

1944 októberétől magyar zsidókat, valamint más országokból származó kényszermunkásokat vezényeltek sáncmunkára a „Délkeleti fal” (Südostwall) Bruck an der Leitha-i építési szakaszán. A magyar zsidókat a Fischamender utcában és az „Am Stadtgut”-on található különböző csűrökben szállásolták el. Egy további tábor a Bruckneudorf-i Heidehofban állhatott fenn. 1944. december 5. és 1945. március 26. között 155 magyar zsidó halt meg Bruckban, elsősorban a hideg, a kimerültség és az alultápláltság miatt. 1945. március 29-én a zsidó kényszermunkások evakuálása egy halálmenet keretében történt Bad Deutsch Altenburgon át a mauthauseni koncentrációs tábor irányába.^[12]

Bruck an der Leitha: lakosságszám 1869-től 2025-ig
Év				Lakosság
1869			5.431
1880			4.983
1890			5.480
1900			6.167
1910			6.907
1923			6.846
1934			7.228
1939			7.816
1951			7.399
1961			7.478
1971			7.529
1981			7.179
1991			7.259
2001			7.311
2011			7.648
2021			8.177
2025			8.687
Forrás(ok): Statistik Austria, területi állapot 2021. január 1.

• Bruck an der Leitha-i városfal
• Katolikus Bruck an der Leitha-i plébániatemplom (Szentháromság-templom): A templom 1696 és 1702 között épült a várostorony bevonásával. Ez utóbbi a hangszintig középkori (kb. 1230-as évekből való). A körfolyosót a 16. században, a barokk harangszintet pedig 1740 körül építették. A dísztelen homlokzatot szintén ebben az időszakban (1738–1740) építették át. Többek között szintelválasztó párkánnyal, oromzatos felső szinttel és háromtengelyes középrizalittal tagolták. Ezenkívül 6 íves fülkét is beépítettek a kőszobrok számára.
• Katolikus Wilfleinsdorfi plébániatemplom (Szent Péter és Pál-templom)
• Bruck an der Leitha-i zsinagóga
• Prugg-kastély
• Kutak: Harrach gróf 1640-ben bízta meg Antonius Bregno udvari kőfaragómestert két kút elkészítésével.
• Nemesi kúria díszlépcsővel, Claudius Florimund Mercy számára építtette 1708-ban Johann Lucas von Hildebrandt építész
• Kőfaragóház
• Járásbíróság
• Vár
• Falgyűrű és vizesárok: nagy részben fennmaradt

• Városi Színház

• Harrach-park
• Bruckmühl-park
• Iskolapark

A legfontosabb üzem ma a Mars Austria OG cég állateledel-gyára, amely a Mars Incorporated leányvállalata.

Korábban Bruckban – a burgenlandi Tulln an der Donau és Siegendorf mellett – a keleti régió egyik legfontosabb cukorgyára működött. Ezt azonban az 1980-as években bezárták. A területen jött létre az olajütő, amely az osztrák biodízel nagy részét állítja elő.

Az A4-es autópálya mellett található egy szaküzletközpont, a városközpontban, a főtér és a sétálóutca körül pedig üzletek találhatók.

2003-ból származik egy támogatási szerződés az ecoplus, Bruck városi önkormányzata, a Brucker Werbegemeinschaft regionális kezdeményezés, valamint az Alsó-ausztriai Gazdasági Kamara között, amely megalapozta a C!TY-Bruck GmbH létrehozását.^[13]

A község területén található a Bruck an der Leitha-i szélerőműpark.

• Közút: Bruck az A4-es keleti autópálya, valamint a B10-es Budapesti út mentén fekszik.
• Vasút:
  • A Bruck an der Leitha-i vasútállomás a Budapest felé vezető keleti vasútvonal (Ostbahn) egyik ágán található, az ÖBB S60-as S-Bahn-vonalával.
  • A Wilfleinsdorf megállóhely szintén a keleti vasútvonalon fekszik, és körülbelül egy kilométerre található Wilfleinsdorf városrész központjától. Az S60 által kiszolgált állomás csak két oldalsó peronnal rendelkezik, a mintegy 200 méterre lévő egykori állomásépületet már nem használják.
• Gyalogtúraút: Bruck an der Leitha városán keresztül vezet a Frauenkirchen felől érkező és a Haslau-Maria Ellend-ben lévő osztrák Jakobsweg (Szent Jakab-út) csatlakozásáig többnyire Burgenlandban húzódó burgenlandi Szent Jakab-út.

• Bruck an der Leitha-i járási kormányhivatal
• Bruck an der Leitha-i járásbíróság. Az osztrák igazságszolgáltatási szervezet szerint a Korneuburgi tartományi bíróságnak van alárendelve.
• Járási rendőrparancsnokság
• Adóhivatal (38. sz. adóhivatal: Bruck – Eisenstadt – Oberwart)

• három óvoda Bruckban és egy Wilfleinsdorfban
• I. számú általános iskola (Volksschule), Hauptplatz
• II. számú általános iskola (Volksschule), Fischamenderstraße
• I. számú új középiskola (2011–2012-ig I. számú főiskola), Lagerhausstraße
• II. számú új középiskola (2011–2012-ig II. számú főiskola), Raiffeisengürtel
• Gyógypedagógiai központ és általános gyógypedagógiai iskola, Hauptplatz
• Műszaki középiskola (Polytechnische Schule), Raiffeisengürtel
• BG/BRG (Gimnázium), Fischamenderstraße
• HAK/HASCH (Üzleti akadémia), Fischamenderstraße

A képviselő-testület 33 tagból áll.

• Az 1990-es alsó-ausztriai önkormányzati választásokon a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 17 SPÖ, 14 ÖVP és 2 Zöldek-BRUCK 2001.
• Az 1995-ös alsó-ausztriai önkormányzati választásokon a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 17 SPÖ, 11 ÖVP, 2 Zöldek-BRUCK 2001, 2 BA-Bruck aktiv és 1 FPÖ.
• A 2000-es alsó-ausztriai önkormányzati választásokon a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 16 ÖVP, 13 SPÖ, 3 Zöldek és 1 FPÖ.
• A 2005-ös alsó-ausztriai önkormányzati választásokkal a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 17 SPÖ, 14 ÖVP és 2 Zöldek.
• A 2010-es alsó-ausztriai önkormányzati választásokkal a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 18 SPÖ, 11 ÖVP, 2 Zöldek és 2 FPÖ.
• A 2015-ös alsó-ausztriai önkormányzati választásokkal a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 18 SPÖ, 11 ÖVP, 2 Zöldek és 2 FPÖ.^[14]
• A 2020-as alsó-ausztriai önkormányzati választásokkal a képviselő-testület megoszlása a következő volt: 20 SPÖ, 8 ÖVP, 2 Bürgerliste Bruck-Wilfleinsdorf, 2 Zöldek és 1 FPÖ.^[15]
• A 2025-ös alsó-ausztriai önkormányzati választásokkal a képviselő-testület megoszlása a következő: 16 SPÖ, 7 ÖVP, 5 Bürgerliste Bruck-Wilfleinsdorf, 3 FPÖ és 2 Zöldek.^[16]

• 1945–1947 Johann Koppensteiner (SPÖ)
• 1999–2000 Christa Vladyka (SPÖ)
• 2000–2005 Franz Perger (ÖVP)^[17]
• 2005–2009 Christa Vladyka (SPÖ)
• 2009–2018 Richard Hemmer (SPÖ)^[18]
• 2018 óta Gerhard Weil (SPÖ)

	Blasonierung: „Vörös pajzsban arany, kváderozott városfal, vörös nyílású kapuval és felhúzott csapóraccsal, felette három egyforma arany torony, a jobb és bal oldali csipkézett, a középső a legmagasabb, hegyes tetővel ellátva.”[19]
	A címert 2010 óta használják.

Korábbi címer

• Bruckmühl Bajorország, Németország, 1974. szeptember 13. óta^[20]

• Georg Donberger (1709–1768), zeneszerző
• Joseph Högl (1741–1780), kőfaragómester és szobrász
• Anton Stadler (1753–1812), klarinétművész és Mozart barátja
• Johann Nepomuk Stadler (1755–1804), klarinétművész és Anton Stadler öccse
• Jakob Braun (1795–1839), az első osztrák vak tanuló
• Franz von John (1815–1876), tábornok és hadügyminiszter
• Hans von Friebeis (1855–1923), Bécs polgármestere
• Julius Strobl (1868–1932), színész
• Heinrich Kretschmayr (1870–1939), történész és levéltáros
• Leopold Petznek (1881–1956), szociáldemokrata politikus
• C. W. Fernbach (1915–1967), színész
• Karl Schneider (1918–2003), ÖVP-politikus
• Georg Schmidt (1927–1990), labdarúgóedző
• Hertha Kratzer (* 1940), írónő
• Johannes Huber (* 1946), orvos és teológus
• Ilse Hübner (* 1948), író, az alsó-ausztriai irodalmi díj nyertese
• Josef Ernst Köpplinger (* 1964), színházi igazgató és rendező
• Roland Stinauer (* 1991), zenész

• Beppo Harrach (* 1979), autóversenyző
• Johann Georg Högl (1706–1748), osztrák kőfaragómester és szobrász
• Anselm Hörmonseder (1686–1740), Ágoston-rendi szerzetes, a helyi Ágoston-rendi kolostor perjele
• Michael Krickl (1883–1949), alsó-ausztriai tájköltő, iskolaigazgató
• Martin Vögerl (1714–1770), osztrák szobrász
• Johann Georg Wimpassinger (1693–1766), osztrák-magyar kőművesmester, építőmester
• Rainer Windholz (* 1969), politikus (SPÖ)

• Martin Zeiller: Bruck. In: Matthäus Merian (szerk.): Topographia Provinciarum Austriacarum. Austria, Styria, Carinthia, Carniolia, Tyrolis … (= Topographia Germaniae, 10. kötet). 3. kiadás. Matthaeus Merians Erben, Frankfurt am Main 1679, 4. o. (Teljes szöveg [Wikisource]).
• Laurenz Pröll: Die Gegenreformation in der l.-f. Stadt Bruck a. d. L., ein typisches Bild, nach den Aufzeichnungen des Stadtschreibers Georg Khirmair. Bécs 1897.
• Bezirksschulrat Bruck an der Leitha (szerk.): Heimatbuch des Bezirkes Bruck an der Leitha. 4 kötet. Bruck an der Leitha 1951–1954.
• Josef Christelbauer: Geschichte der Stadt Bruck an der Leitha. Ein Beitrag zur Förderung der Heimatkunde. Bruck an der Leitha 1920.
• Josef Christelbauer, Rudolf Stadlmayer: Geschichte der Stadt Bruck an der Leitha. Bruck an der Leitha, városi önkormányzat, 1983 (új kiadás 1986). Eredeti: 1920. Rudolf Stadlmayer által kiegészített, bővített és módosított fakszimile kiadás.
• Josef Grubmüller: Hervorragende Persönlichkeiten (Bruck an der Leitha-ból). In: Bezirksschulrat Bruck an der Leitha (szerk.), 3. rész, 423. o. ff.
• Karl Hammer (szerk.): BG Bruck a. d. Leitha, Festschrift anlässlich der Eröffnung des neuen Schulgebäudes. Ünnepi kiadvány. Bruck an der Leitha [1965].
• Rudolf Stadlmayer: Hundert Jahre Brucker Schule. Festschrift. Bruck an der Leitha 1974.
• Rudolf Stadlmayer: Bruck an der Leitha. 60 Jahre Zeitgeschehen 1918–1978. Selbstverlag der Gemeinde, 1982.
• Petra Weiß: Bruck a. d. Leitha von 1867 bis 1918 mit besonderer Berücksichtigung des Brucker Lagers. Diplomarbeit an der Universität Wien, 1993.
• Rudolf Stadlmayer (Hrsg.): Bruck an der Leitha. Brucker Alltag in vergangenen Jahrhunderten. Selbstverlag der Stadtgemeinde Bruck an der Leitha, 1998.
• Petra Weiß: Bruck an der Leitha anno ’45 *1945. Kriegsende und Besatzungszeit am Beispiel einer niederösterreichischen Kleinstadt. Dissertation an der Universität Wien, 1998.
• Petra Weiß: Die letzten Monate nationalsozialistischer Herrschaft in Bruck, Leitha. Bruck an der Leitha 1999.
• Petra Weiß: Politik und Alltag in den ersten Monaten der Besatzungszeit in Bruck an der Leitha. Bruck an der Leitha 2000.
• Petra Weiß, Johanna Wallnegger, Ilse Hübner: 100 Jahre Stadtbücherei Bruck an der Leitha. 1901–2001. Stadtbücherei der Stadt Bruck an der Leitha, 2001.
• Petra Weiß, Eine Stadt erlebte Geschichte. Stadtchronik 1910–1970. Hg. Stadtgemeinde Bruck an der Leitha
• Petra Weiß, Eine Stadt auf dem Weg ins neue Jahrtausend 1971–2010. Hg. Stadtgemeinde Bruck an der Leitha
• Petra Weiß, 150 Jahre Brucker Lager – TÜPl Bruckneudorf. Eine Geschichte in Bildern. Hg. Stadtgemeinde Bruck an der Leitha
• Petra Weiß, Spurensuche. Eine Erinnerung an jüdische Familien in Bruck und Bruckneudorf. Hg. Stadtgemeinde Bruck an der Leitha 2018
• Hertha Schuster: Festschrift Volksschule Hauptplatz 2001. Hrsg. Stadtgemeinde Bruck an der Leitha, 2001.
• Johanna Wallnegger, Petra Weiß: 100 Jahre Brucker Stadttheater 1904 bis 2004 Eigenverlag des Kultur- und Museumsvereins Bruck an der Leitha, 2004.
• Irmtraut Karlsson, Petra Weiß: Die Toten von Bruck – Dokumente erzählen Geschichte. Kral-Verlag, Berndorf 2008, ISBN 978-3-902447-43-2.

• Offizieller Internetauftritt der Stadtgemeindeverwaltung Bruck an der Leitha
• Österreichischer Städteatlas, Blatt Bruck an der Leitha
• Daten und Bilder zur erhaltenen Stadtbefestigung
• Bruck an der Leitha in der Datenbank Gedächtnis des Landes zur Geschichte des Landes Niederösterreich (Museum Niederösterreich)

• 30704 – Bruck an der Leitha. Gemeindedaten der Statistik Austria

1. Ein Blick auf die Gemeinde Bruck an der Leitha, Fläche und Flächennutzung. (PDF) Statistik Austria, abgerufen am 22. November 2021.
2. Statistik Austria: Bevölkerung am 1.1.2025 nach Ortschaften (Gebietsstand 1.1.2025), (ODS, 500 KB)
3. Regionalinformation 31.12.2023.zip, bev.gv.at (1.119 kB, 0003450398_100_Verwaltungseinheiten_KG_2023.csv); abgerufen am 20. Jänner 2025
4. Statistik Austria: Auflösungen bzw. Vereinigungen von Gemeinden ab 1945
5. Heinrich Gottfried Gengler: Regesten und Urkunden zur Verfassungs- und Rechtsgeschichte der deutschen Städte im Mittelalter. Erlangen 1863, S. 407–408.
6. Stadtarchiv Bruck an der Leitha: Protokoll und Meisterbuch eines ehrsamen Handwerks der Steinmetz- und Maurer Viertellade Bruck an der Leitha – anno 1749
7. Stadtarchiv Wiener Neustadt: Denen Bürgerlichen Steinmetz- und Maurer in der Neustadt Zechbuch. Angefangen Anno 1617 bis 1781
8. Helmuth Furch: Die Familie Krukenfellner. In: Mitteilungen des Museums- und Kulturvereines Kaisersteinbruch. Nr. 51, 1999, ISBN 3-9504555-3-1.
9. Josef Christelbauer, Rudolf Stadlmayer: Geschichte der Stadt Bruck an der Leitha. 1983, Entstehungsgeschichte des Brucker Lagers, S. 167.
10. Kriegsarchiv Wien: 1912 Verkauf von Königshof an das Militärärar.
11. Helmuth Furch: Historisches Lexikon Kaisersteinbruch, Kriegsgefangenenlager Kaisersteinbruch. 2004, S. 379–394.[1]
12. Petra Weiß, Irmtraut Karlsson: Die Toten von Bruck. Dokumente erzählen Geschichte. KRAL-Verlag, Berndorf 2008.
13. C!TY-Bruck GmbH (Abgerufen am 22. November)
14. Wahlergebnis Gemeinderatswahl 2015 in Bruck an der Leitha. Amt der NÖ Landesregierung, 1. Dezember 2015, abgerufen am 27. April 2019.
15. Wahlergebnis Gemeinderatswahl 2020 in Bruck an der Leitha. Amt der NÖ Landesregierung, 26. Januar 2020, abgerufen am 26. Januar 2020.
16. Wahlergebnis Gemeinderatswahl 2025 in Bruck an der Leitha. Amt der NÖ Landesregierung, 26. Januar 2025, abgerufen am 31. Januar 2025.
17. Franz Perger feierte seinen Siebziger meinbezirk.at, 11. Jänner 2018
18. Hemmer: “Würde es jederzeit wieder tun” gemeindebund.at, 13. August 2018
19. Wappenbeschreibung bei „Gedächtnis des Landes“; abgerufen am 15. März 2025
20. Partnerstadt. Abgerufen am 22. November 2021 (österreichisches Deutsch).