Nadja Maleh az osztrák kabaré egyik legmeghatározóbb hangja. 30 éve áll színpadon színésznőként, énekesnőként és kabaretistaként, február óta pedig új fejezetet nyitott „Zuckergoscherl” című új önálló estjével. Beszélgetésre találkoztunk vele.

schauvorbei.at: Honnan jött a „Zuckergoscherl” ötlete, és hogyan jött létre a műsor?
Nadja Maleh: A műsoraim mindig azokból a témákból születnek, amelyekkel éppen intenzíven foglalkozom. A „Zuckergoscherl” esetében először a cukorhoz való viszonyomat akartam közelebbről megvizsgálni. Érdekelt: mi irányít minket valójában? Mi a szabad akarat? Mi a szokás? A cukor számomra azonban sokkal több, mint egy élelmiszer. Az élvezetet, a jutalmat, a csábítást, a vigaszt jelenti, ugyanakkor a mértéktelenséget, a függőséget és a rombolást is.

Tágabb értelemben tehát az élet édességéről, a szerelemről, a kapcsolatokról és arról a kérdésről van szó, mihez nyúlunk, ha jót akarunk tenni magunkkal. Nem vagyok táplálkozási tanácsadó, aki felemelt mutatóujjal járja az országot, de egy kis felvilágosító impulzus rejlik a műsoraimban. Az első számú kutatási alanyom pedig mindig én magam vagyok. Néhány hónapja ugyanis cukorszegényen élek, ami számomra már-már szenzációs dolog. Még apró, cukormentes muffinokat is sütök. Hogy pont én mondok ilyet, azt korábban magam sem hittem volna (nevet).

schauvorbei.at: A műsor a szép csomagolásokról és arról szól, mi van bennük. A „Zuckergoscherl” ezek szerint a látszatról és csalásról is szóló darab?
Nadja Maleh: Abszolút. Nagyon érdekel ez a „cukormáz” – vagyis a szépítés, a keserű dolgok rózsaszín papírba csomagolása. Különösen a politikában történik ez állandóan. A dolgokat nyelvileg úgy csomagolják be, hogy ártalmatlanabbnak vagy barátságosabbnak hangozzanak, mint amilyenek a valóságban. Ez egy rendkívül izgalmas téma, mert a nyelv sosem ártatlan. Természetesen mindannyian kerülgetjük néha a forró kását, hogy megkíméljünk valakit. De létezik egy világos határ az óvatos fogalmazás és a tudatos megtévesztés között.

schauvorbei.at: Mennyire társadalomkritikus az új műsora?
Nadja Maleh: Minden műsoromban társadalomkritikus vagyok. De nagyon pontosan és figyelmesen dolgozom, szóról szóra. Az érdekel, hogy különböző aspektusokat tegyek láthatóvá és kérdéseket vessek fel. Aki egyszerűen csak nevetni akar két órán át, az nyugodtan megteheti. De aki figyelmesebben akar hallgatni és gondolkodni, az is megteheti. A humornak szabad könnyednek lennie, de lehet mélysége is.

schauvorbei.at: Mikortól tudja, hogy egy műsor vagy egy ötlet megérett a színpadra?
Nadja Maleh: Ez valójában egy belső érzés. Általában először jön egy ötlet, aztán várok, vajon megmarad-e bennem. Egyes ötletek az első pillanatban nagyszerűnek tűnnek, két héttel később meg azt gondolom: csak azt ne! Mások viszont nem tűnnek el. Amikor végül megírtam és próbáltam, egy idő után érzi az ember: most már készen áll ez a baba, hogy kimenjen a világba. Aztán jön egy új érzés, mert némely dolgot csak a színpadon, a közönséggel való párbeszédben ért meg az ember.

schauvorbei.at: Karrierje során több mint 25 fiktív karaktert hozott létre. Melyek ezek közül a legkiemelkedőbbek a „Zuckergoscherl”-ben?
Nadja Maleh: A karaktereimnek gyakran van valami archetípusos jellegük. Az előadások után sokan mondják, hogy pontosan ismernek valakit, aki ilyen (nevet). A „Zuckergoscherl”-ben újra jelen van Huber professzor, egy ősrégi, csodálatosan fura professzorasszony, ugyanúgy, mint Melanie néni, egy óvodapedagógus kevés ésszel, de annál több életkedvvel. Újdonság egy magyar táplálkozási tanácsadó, olyan tanácsokkal, amiket senki sem akar hallani.

Emellett elmerülök a cukor történetében is – minden politikai és történelmi mélységével, mint a hatalom, a kizsákmányolás és a rabszolga-kereskedelem. Zeneileg van egy óda a Nutellához, az olasz sláger „Mein kleines Cantuccini”, egy lendületes hormon-egyveleg és még egy kis hastánc is. Ez egy nagyon sokszínű este, és egyben személyesebb, mint sok korábbi műsorom, több stand-up-pal és több Nadjával, mint valaha.

schauvorbei.at: Mitől működik önnél a színészet, az ének, a stand-up és a karakterek keveréke?
Nadja Maleh: Ez egyszerűen az én stílusom. Korán észrevettem, hogy pontosan ebben rejlik az egyéniségem: a zene, az átalakulás és a komédia ötvözésében. A karrier kezdetén az ember még keresi a saját formáját. Nálam viszonylag korán megmutatkozott, hogy karaktereken és dalokon keresztül nagyon sokat tudok elmesélni. A „Zuckergoscherl”-ben most még erősebben megjelenik a saját hangom is.

schauvorbei.at: Miért fontosabb ma a humor, mint valaha?
Nadja Maleh: Mert a humor boldoggá tesz. És mert mindannyiunknak sürgősen szüksége van szünetre ettől a ingerfüggő, túlhevült és idegileg túlterhelt világtól. A nevetés nem banális. A megkönnyebbülés egy formája, néha még a megmenekülésé is.

schauvorbei.at: Mit enged meg ma a humor, ami korábban nem volt lehetséges, és fordítva?
Nadja Maleh: Minden kornak megvannak a saját szabályai, a saját érzékenységei, a saját határai. Művészként az ember együtt nő ezzel. Voltak fázisok, amikor bizony aggódtam, például a kulturális kisajátításról szóló viták kapcsán, hiszen én átalakulásokból, karakterekből, perspektívaváltásokból élek. De a végén mindig a mögötte lévő hozzáállás a lényeg. A színészet nem automatikusan leértékelés, csak azért, mert valaki mást ábrázol. A döntő a szándék, a pontosság és a tisztelet. Ugyanakkor a nők számára is hatalmasat változott a világ a színpadon. Amikor kezdtem, a kabaréban a nők képe jóval szűkebb volt. Ma sokkal több különböző női hangot, vérmérsékletet és energiát látok, ezt nagyszerűnek találom.

schauvorbei.at: Az osztrák kabarészcéna még mindig erősen férfiuralta területnek számít. Miért van szükség éppen most több női perspektívára a színpadon?
Nadja Maleh: Mert a nők az emberiség felét alkotják, és természetes, hogy mindenhol meg kell jelenniük, a színpadokon is. Férfiak és nők ugyanazon a bolygón élnek, de gyakran nagyon különböző valóságokban. Más tapasztalataink vannak, más kihívásaink, más látószögeink, éppen ezért van szükség ezekre a perspektívákra. A nők nem „női kabarét” csinálnak, mi kabarét csinálunk. Ahogy a férfiak sem csinálnak „férfi kabarét”. De természetesen minden ember a saját tapasztalataiból merítve beszél. És éppen azokban az időkben, amikor a nők elleni erőszak, a határok átlépése és a feminicídiumok ennyire jelen vannak, még fontosabb, hogy a nők hallhatóvá tegyék a világról alkotott képüket. Ugyanakkor szükség van olyan férfiakra is, akik felelősséget vállalnak és a nők oldalán állnak. Nem az egymás elleni harcról, hanem az együttműködésről van szó.

schauvorbei.at: Hogyan éli meg az összetartást a női kabaretisták között Ausztriában?
Nadja Maleh: Sok a tisztelet és a megértés egymás iránt. Aki ezen az úton jár vagy járt, tudja, milyen kemény, köves és kitartást igénylő lehet. A kolléganők gyakran pontosan értik, mit élsz át, mert ismerik ugyanazokat az akadályokat. A „macskaharc” kliséjének semmi köze a tapasztalataimhoz.

schauvorbei.at: Mindfulness tanfolyamokat is tart. Hogyan fér össze a mindfulness és a humor?
Nadja Maleh: Igyekszem a humorban nem lefelé rúgni és senkit sem feleslegesen megsérteni. Provokálni természetesen szabad. A humor mindig átlépi a határokat, tabukat döntöget és néha robbanékony. De éppen ezért kell pontosan tudni, mit mondunk és hogyan mondjuk. A mindfulness számomra nem azt jelenti, hogy tojáshéjakon járkálok az életben. Azt jelenti, hogy észlelem a határokat, a sajátjaimat és másokét. Tudatosan kezelem a nyelvet, a munkámat, a személyem védelmét és azt a kérdést, kit engedek be egyáltalán az életembe.

schauvorbei.at: Volt már művészi pályafutása során írói vagy kreatív blokkja? És ha igen: hogyan jutott ki belőle?
Nadja Maleh: Természetesen vannak pillanatok, amikor nem megy jól, de az évek alatt jól megtanultam, hogyan működöm. Ha észreveszem, hogy ellenállásban vagyok, fáradt vagy morcos, akkor semmit sem erőltetek. Békén hagyom magam. És amikor jön az impulzus, leülök és dolgozom.

schauvorbei.at: Nyáron a Berndorfi Ünnepi Játékokon lép színpadra. Ugyanakkor egyre erősebben vonzza a színház is. Mi vonzza ebben?
Nadja Maleh: Nyáron örülök az együttesnek, a kollégáknak, a közös munkának és egy vidám darabnak. A színház évtizedek óta elkísér, képzett színésznő vagyok, eredetileg onnan jövök. Az önálló karrierhez hosszú ideig minden energiámat a kabaréba kellett koncentrálnom, időközben már van ehhez egy stabil alap. Ezáltal újra más projektekkel is foglalkozhatok, és visszatérhetek a gyökereimhez. Új kihívások vonzanak, többek között azért is, mert az idő múlásával az ember erősebben érzi, hogy az élet véges. Ezért végeztem el a mindfulness-tréner képzést is. Imádok emberekkel dolgozni és kutatni az életet. És a színházban is, főleg a vígjátékokban, az ember boldoggá tesz másokat, hiszen aki nevet, az egy pillanatra elfelejti a gondjait.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Ezt szeretné útravalóul adni a „Zuckergoscherl” a közönségnek:
Sok új impulzust, nevetőizom-lázat és egy könnyű, felszabadult érzést

Tanácsom fiatalabb énemnek:
Tarts ki, minden rendben lesz!

Amitől édes az életem:
Vidám beszélgetések barátokkal és barátnőkkel

A színpadon kívül vagyok:
Mindig önmagam

Ezen mottó szerint élek:
Seize the day! (Élj a mának!)

Bécs
04. 12.: Stadtsaal
04. 23., 05. 17., 06. 09., 09. 26., 10. 07., 10. 12.: Casa Nova
06. 21.: Tschauner Bühne
08. 20.: Theater am Spittelberg
10. 22.: Kulisse

Alsó-Ausztria
04. 10.: Litschau, Kulturbahnhof
04. 11.: Gastern, Kommunalzentrum
04. 24.: Paudorf, Kienzle Museum
05. 09.: Oberwaltersdorf, Bettfedernfabrik
10. 01.: Wittau, KU.BA im Marchfeld
10. 03.: Purkersdorf, Die Bühne
11. 14.: Obersiebenbrunn, Mehrzweckhalle
2027. 01. 29.: Schwechat, Satirefestival
2027. 03. 17.: Wiener Neustadt, Stadttheater

Burgenland
09. 25.: Neufeld an der Leitha, Kulturzentrum Fred Sinowatz