Nadja Maleh az osztrák kabaré egyik legmeghatározóbb hangja. 30 éve áll színpadon színésznőként, énekesnőként és kabaréművészként, február óta pedig új fejezetet nyitott „Zuckergoscherl” című új önálló estjével. Beszélgetésre találkoztunk vele.

schauvorbei.at: Honnan jött a „Zuckergoscherl” ötlete, és hogyan született meg a program?
Nadja Maleh: A műsoraim mindig olyan témákból születnek, amelyekkel éppen intenzíven foglalkozom. A „Zuckergoscherl” esetében először a cukorhoz való viszonyomat akartam közelebbről megvizsgálni. Érdekelt: Mi irányít minket valójában? Mi a szabad akarat? Mi a szokás? Számomra a cukor azonban sokkal több, mint egy élelmiszer. Az élvezetet, a jutalmat, a csábítást, a vigaszt jelképezi, ugyanakkor a mértéktelenséget, a függőséget és a rombolást is.

Tágabb értelemben tehát az élet édességéről, a szerelemről, a kapcsolatokról van szó, és arról a kérdésről, mihez nyúlunk, ha jót akarunk tenni magunkkal. Nem vagyok táplálkozási tanácsadó, aki felemelt mutatóujjal járja az országot, de egy kis felvilágosító impulzus rejlik a műsoraimban. És az első számú kutatási projektem mindig én magam vagyok. Néhány hónapja ugyanis kevés cukrot fogyasztok, ami számomra szinte szenzációs. Még cukormentes kis muffint is sütök. Hogy éppen én mondok ilyet, azt korábban magam sem hittem volna (nevet).

schauvorbei.at: A műsor a szép csomagolásról és a tartalomról szól. A „Zuckergoscherl” ezzel egy darab a látszatról és a csalódásról is?
Nadja Maleh: Abszolút. Nagyon érdekel ez a „cukros máz” – tehát a szépítés, valami keserű bevonása rózsaszín papírral. Főleg a politikában történik ez folyamatosan. A dolgokat nyelvi szempontból úgy csomagolják, hogy ártalmatlanabbnak vagy barátságosabbnak tűnjenek, mint amilyenek a valóságban. Ez egy rendkívül izgalmas téma, mert a nyelv sosem ártatlan. Természetesen mindannyian beszélünk néha a forró kása körül, hogy kíméljünk valakit. De létezik egy világos határ az óvatos megfogalmazás és a tudatos megtévesztés között.

schauvorbei.at: Mennyire társadalomkritikus az új műsora?
Nadja Maleh: Minden műsoromban társadalomkritikus vagyok. De nagyon pontosan és figyelmesen dolgozom, szóról szóra. Érdekel, hogy láthatóvá tegyem a különböző aspektusokat és kérdéseket vessek fel. Aki csak két órán keresztül nevetni akar, az bátran megteheti. Aki azonban jobban oda akar figyelni és együtt akar gondolkodni, az szintén megteheti. A humornak lehet könnyűnek lennie, de mélységgel is rendelkezhet.

schauvorbei.at: Mikor tudja, hogy egy műsor vagy ötlet készen áll a színpadra?
Nadja Maleh: Ez valójában egy belső érzés. Általában először jön egy ötlet, aztán várok, hogy megmarad-e bennem. Néhány ötlet elsőre nagyszerűnek tűnik, két hét múlva pedig arra gondolok: Kérem, ne! Mások viszont nem tűnnek el. Amikor végül megírtam és próbáltam, valamikor megérzi az ember: Ez a baba most már készen áll arra, hogy kimenjen. És akkor az ember még egy új érzést is tapasztal, mert némely dolgot csak a színpadon, a közönséggel való párbeszédben ért meg az ember.

schauvorbei.at: Pályafutása során több mint 25 kitalált karaktert hozott létre. Ezek közül melyek domborodnak ki különösen a „Zuckergoscherl”-ben?
Nadja Maleh: A karaktereimnek gyakran van valami archetípusos vonása. Az előadások után sokan mondják, hogy pont ilyen valakit ismernek (nevet). A „Zuckergoscherl”-ben újra ott van Huber professzor, egy ősi, csodálatosan furcsa professzorasszony, ugyanúgy, mint Melanie néni, egy óvodapedagógus, akiben kevés az értelem, de annál több az életöröm. Új egy magyar táplálkozási tanácsadó olyan tanácsokkal, amiket senki sem akar hallani.

Emellett elmerülök a cukor történetében is – minden politikai és történelmi mélységével, mint a hatalom, a kizsákmányolás és a rabszolga-kereskedelem. Zeneileg van egy óda a Nutellához, az olaszos sláger „Az én kis cantuccinim”, egy lendületes hormon-egyveleg és még egy kis hastánc is. Ez egy nagyon sokoldalú est, ugyanakkor személyesebb, mint korábbi műsoraim közül sok, több stand-uppal és több Nadjával, mint valaha.

schauvorbei.at: Miért jó önnek a színészet, az ének, a stand-up és a karakterek keveréke?
Nadja Maleh: Ez egyszerűen az én stílusom. Korán rájöttem, hogy pontosan ebben rejlik a stílusom: a zene, az átalakulás és a komédia ötvözésében. Egy karrier kezdetén az ember még keresi a saját formáját. Nálam viszonylag korán megmutatkozott, hogy karaktereken és dalokon keresztül nagyon sokat tudok elmesélni. A „Zuckergoscherl”-nél most még erősebben hozzáadódik a saját hangom.

schauvorbei.at: Miért fontosabb manapság a humor, mint valaha?
Nadja Maleh: Mert a humor boldoggá tesz. És mert mindannyiunknak sürgősen szünetre van szüksége ebben az ingerekkel túltelített, túlhevült és idegileg túlterhelt világban. Nevetni nem banális dolog. A megkönnyebbülés egyik formája, néha még a megmenekülésé is.

schauvorbei.at: Mit szabad ma a humornak, ami régen nem lett volna lehetséges, és fordítva?
Nadja Maleh: Minden kornak megvannak a saját szabályai, a saját érzékenységei, a saját határai. Művészként az ember együtt nő ezzel. Voltak fázisok, amikor komolyan aggódtam, például a kulturális kisajátításról szóló viták kapcsán, mert én az átalakulásból élek, karakterekből, perspektívaváltásokból. De a végén mindig az álláspont a lényeg. A színészet nem automatikusan leértékelés, csak azért, mert valaki mást ábrázolunk. Döntő a szándék, a pontosság és a tisztelet. Ugyanakkor a színpadon álló nők számára is rengeteg minden megváltozott. Amikor kezdtem, a nők képe a kabaréban sokkal szűkebb volt. Ma sokkal több különböző női hangot, temperamentumot és energiát látok, ezt csodálatosnak tartom.

schauvorbei.at: Az osztrák kabarészcéna még mindig erősen férfidomináltnak számít. Miért van szükség éppen most több női nézőpontra a színpadon?
Nadja Maleh: Mert a nők az emberiség felét alkotják, és természetes, hogy mindenhol meg kell jelenniük, a színpadon is. Férfiak és nők ugyanazon a bolygón élnek, de gyakran nagyon különböző valóságokban. Más tapasztalataink, más kihívásaink, más látószögeink vannak, éppen ezért van szükség ezekre a nézőpontokra. A nők nem „női kabarét” csinálnak, mi kabarét csinálunk. Ahogy a férfiak sem „férfikabarét” csinálnak. De természetesen minden ember a saját tapasztalataiból merítve mesél. És éppen azokban az időkben, amikor a nők elleni erőszak, a határok átlépése és a nők meggyilkolása ennyire jelen van, még fontosabb, hogy a nők hallhatóvá tegyék a világképüket. Ugyanakkor szükség van férfiakra, akik vállalják a felelősséget és a nők mellett állnak. Nem az egymás elleni harcról, hanem az együttműködésről van szó.

schauvorbei.at: Hogyan éli meg az összetartást a kabaréművésznők között Ausztriában?
Nadja Maleh: Sok a tisztelet és a megértés egymás iránt. Aki végigmegy vagy végigment ezen az úton, tudja, milyen kemény, köves és kitartást igénylő lehet. A kolléganők gyakran pontosan értik, mit él át az ember, mert ugyanazokat az akadályokat ismerik. A picsogásról szóló klisének semmi köze a tapasztalataimhoz.

schauvorbei.at: Ön tudatossági tanfolyamokat is tart. Hogyan fér meg egymással a tudatosság és a humor?
Nadja Maleh: Megpróbálok a humorban nem lefelé taposni és senkit sem feleslegesen megsérteni. Provokálni természetesen szabad. A humor mindig határokat lép át, tabukat döntöget és néha robbanékony. De éppen ezért nagyon pontosan tudni kell, mit mondunk és hogyan mondjuk. A tudatosság számomra nem azt jelenti, hogy tojáshéjon járjunk az életben. Azt jelenti, hogy érzékeljem a határokat, a sajátjaimat és másokét. Tudatosan bánok a nyelvvel, a munkámmal, a személyem védelmével és azzal a kérdéssel, kit engedek egyáltalán az életembe.

schauvorbei.at: Voltak művészi életében írói vagy kreatív blokkok? És ha igen: Hogyan találta meg a kivezető utat?
Nadja Maleh: Természetesen vannak pillanatok, amikor nem megy jól, de az évek során jól megtanultam, hogyan működöm. Ha észreveszem, hogy ellenállásban vagyok, fáradt vagy morcos leszek, akkor nem kényszerítem magam semmire. Hagyom magam békén. És amikor aztán jön az impulzus, leülök és dolgozom.

schauvorbei.at: Nyáron a berndorfi fesztivál színpadán áll. Ugyanakkor újra erősebben vonzza a színház. Mi vonzza ebben?
Nadja Maleh: Nyáron örülök az együttesnek, a kollégáknak, a közös munkának és egy vidám darabnak. A színház évtizedek óta kísér, képzett színésznő vagyok és eredetileg onnan jövök. Az önálló karrierhez sokáig a kabaréra kellett koncentrálnom az erőmet, időközben ehhez van egy stabil bázis. Ezáltal újra más projektekkel foglalkozhatom és visszatérhetek a gyökereimhez. Új kihívások vonzanak, többek között azért is, mert az idő múlásával erősebben érzi az ember, hogy az élet véges. Ezért végeztem el a tudatossági tréneri képzést is. Imádok emberekkel dolgozni és kutatni az életet. És a színházban is, főleg a vígjátékokban, boldoggá tesszük az embereket, mert aki nevet, az egy pillanatra elfelejti a gondjait.

Köszönöm a beszélgetést!

Ezt szeretné útravalóul adni a „Zuckergoscherl” a közönségnek:
Sok új impulzus, nevetőizomláz és egy könnyű, lendületes érzés

Tanácsom fiatalabb önmagamnak:
Tarts ki, minden rendben lesz!

Ami édessé teszi az életem:
Vidám beszélgetések barátnőkkel és barátokkal

A színpadon kívül ilyen vagyok:
Mindig önmagam

Ezen mottó szerint élek:
Seize the day! (Ragadd meg a napot!)

Bécs
04. 12.: Stadtsaal
04. 23., 05. 17., 06. 09., 09. 26., 10. 07., 10. 12.: Casa Nova
06. 21.: Tschauner Bühne
08. 20.: Theater am Spittelberg
10. 22.: Kulisse

Alsó-Ausztria
04. 10.: Litschau, Kulturbahnhof
04. 11.: Gastern, Kommunalzentrum
04. 24.: Paudorf, Kienzle Museum
05. 09.: Oberwaltersdorf, Bettfedernfabrik
10. 01.: Wittau, KU.BA im Marchfeld
10. 03.: Purkersdorf, Die Bühne
11. 14.: Obersiebenbrunn, Mehrzweckhalle
2027. 01. 29.: Schwechat, Satirefestival
2027. 03. 17.: Wiener Neustadt, Stadttheater

Burgenland
09. 25.: Neufeld an der Leitha, Kulturzentrum Fred Sinowatz